1. ts lyukat tör valamin (úgy, hogy darabjai kifelé esnek). kitöri az ablakot.

2. ts törve helyéből kimozdít. kitöri a fésű fogait; ▸ kitöri valakinek a nyakát | ts ▸ kitöri valamijét kitöri a karját; ▸ kitöri a nyakát

3. tn <körülzárt helyről> erőszakosan kijut. | tn sp <ló> az akadályt kikerülve hirtelen oldalra kitér.

4. tn <tűzhányó> működni kezd. | valami feltör, felszínre kerül. kitört a földgáz.

5. tn hirtelen (nagy erővel) megkezdődik. kitört a háború; kitört a tapsvihar. | tn <betegség> így jelentkezik. kitört rajta az influenza.

6. ts ritk betegség rohama erőt vesz valakin. kitöri a nyavalya.

7. tn indulatában heves kifejezésekre ragadtatja magát. keserűen kitört. | tn ▸ kitör valamiben zokogásban tör ki. | tn <érzelem, indulat> hirtelen nagy erővel megnyilatkozik. kitört belőle a düh. | tn <rejtett jelleg, tulajdonság> hirtelen és gátlástalanul megmutatkozik. kitört belőle a vadember.

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).

eltörve kiesik v. kimozdul a helyéből. kitörik a ceruza hegye; kitörik a karja. | ▸ majd kitörik a nyelve

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).