1. kemény, vastag törzsű, ágakat csak bizonyos magasságban fejlesztő fás szárú növény. az erdő fái; lombos fák; felmászik a fára.

2. e növény törzsének és ágainak (feldolgozott) anyaga. fával fűt; fából van; ▸ az ember nincsen fából ▸ olyan, mint egy darab fa

3. fából készült tárgy, alkatrész. a tető fája. | sp tekebáb. | (jelzőként) fa lámpakar.

4. isk biz elégtelen osztályzat. fát kapott. ▸ nagy fába vágja a fejszéjét ▸ fából vaskarika ▸ nem olyan fából faragták ▸ mi fán terem? ▸ rossz fát tesz a tűzre ▸ fát lehet vágni a hátán ▸ maga alatt vágja a fát ▸ nem látja a fától az erdőt

[ fgr ]

szolmizálásban bármely dúr hangsor 4. hangja.

[ nk:ol ]

1. láb(ak)on nyugvó vízszintes lapból álló bútordarab. kerek asztal, fiókos asztal.

2. étkezésre haszn. asztal, ill. maga az étkezés. asztalhoz ül; ▸ az úr asztalához járul | asztaltársaság (asztala). meghívja az asztalához.

3. ját bridzsben a kiterített lapok, ill. az a játékos, akinek lapjai ki vannak terítve. az asztal üt.

4. műsz gépnek a munkadarabot tartó része. a gyalugép asztala.

5. táj a cséplőgép fedélzete. ▸ nem az ő asztala

[ szláv ]