1. az ember fejbőrét borító, vékony szálakból álló képződmény. ritkul a haja. ▸ olyan a haja, mint a drót ▸ olyan a haja, mint a szénaboglya | hajszál.

2. nép kukoricahaj, bajusz. ▸ hajba kap valakivel ▸ hajánál fogva előráncigált előrángatott

[ fgr ]

<csendesebb érzések, kül. bánat, sajnálkozás, vágy kif-ére:> hej! haj, de rég is volt!; haj, de jó volna!

[hangkit]

1. nép <szarvasmarha terelésére.> haj, be, csákó!

2. irod <biztató, buzdító szóként.> haj, előre!

[↔haj⁴ ]

rendszerbe illeszkedő tudományos, világnézeti stb. tétel. | valamire vonatk., ill. valakitől származó elmélet v. tanítás.

[←tanít, tanul ]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].

1. menésre késztet. a nyájat a legelőre hajtja. | (t. n.) vad a vadat a vadász(ok) felé űzi. | <természeti erő, jelenség> űz, kerget valamit. a szél hajtja a felhőket.

2. kíméletlenül dolgoztat, hajszol. hajtotta a béreseket. | nép siettet valamit. hajtja a munkát. | tn biz nagy erőfeszítéssel dolgozik v. küzd. ma (végre) hajtott a csapat. | ▸ hajt valamire valakire nagyon hajt(ott) az állásra.

3. tn hasmenést okoz. | tn <gyógyszer, hashajtó> a szervezetből káros idegen anyagot eltávolít.

4. <befogott állatot> vhova irányít. miska hajtja a lovakat.

5. tn (gép)járművet (működtet és ) vezet. gyorsan hajt; jobbra hajts! | tn < (gép)kocsi(n valaki) > megy vhova. az állomásra hajtott.

6. <gépet> mozgásba hoz, működtet. mi hajtja a motort?

7. kissé vál <belső erő, feszültség> cselekvésre v. valamilyen megnyilatkozásra késztet. valamitől hajtva; a kíváncsiságtól hajtva. | ▸ valakit, valamit valamibe hajt a halálba hajtották.

8. nép ismételget, hajtogat.

[ fgr tőből v. ←hajt² ]

1. (be)haj(lí)t, (el)fordít. visszájára hajtja a kendőt. | valakire, valamire (rá)fordít, (rá)borít. magára hajtja a takarót. | (t. n. is ) nép könyvben, füzetben fordít, lapoz. hajts (egyet)!

2. valamijét meghajlítja v. így vhova odahajtja. ▸ álomra nyugovóra hajtja a fejét

3. ▸ fenékig hajtja a poharat

4. vál valamilyen állapotba, helyzetbe kényszerít. uralma alá hajt valakit.

5. tn ▸ hajt valakire, valamire hajt a jó szóra.

[ fgr tőből]

1. <növény sarjat, hajtást stb. > ereszt, növeszt. | tn így zöldellni kezd. hajt a vetés.

2. <kif-ekben:> hoz, eredményez. hasznot hajt.

[←hajt¹ ]

<igei jelentésnek személy, idő, mód megjelölése nélküli megnevezésére.> írni, ülni.