1. menésre késztet. a nyájat a legelőre hajtja. | (t. n.) vad a vadat a vadász(ok) felé űzi. | <természeti erő, jelenség> űz, kerget valamit. a szél hajtja a felhőket.

2. kíméletlenül dolgoztat, hajszol. hajtotta a béreseket. | nép siettet valamit. hajtja a munkát. | tn biz nagy erőfeszítéssel dolgozik v. küzd. ma (végre) hajtott a csapat. | ▸ hajt valamire valakire nagyon hajt(ott) az állásra.

3. tn hasmenést okoz. | tn <gyógyszer, hashajtó> a szervezetből káros idegen anyagot eltávolít.

4. <befogott állatot> vhova irányít. miska hajtja a lovakat.

5. tn (gép)járművet (működtet és ) vezet. gyorsan hajt; jobbra hajts! | tn < (gép)kocsi(n valaki) > megy vhova. az állomásra hajtott.

6. <gépet> mozgásba hoz, működtet. mi hajtja a motort?

7. kissé vál <belső erő, feszültség> cselekvésre v. valamilyen megnyilatkozásra késztet. valamitől hajtva; a kíváncsiságtól hajtva. | ▸ valakit, valamit valamibe hajt a halálba hajtották.

8. nép ismételget, hajtogat.

[ fgr tőből v. ←hajt² ]

1. (be)haj(lí)t, (el)fordít. visszájára hajtja a kendőt. | valakire, valamire (rá)fordít, (rá)borít. magára hajtja a takarót. | (t. n. is ) nép könyvben, füzetben fordít, lapoz. hajts (egyet)!

2. valamijét meghajlítja v. így vhova odahajtja. ▸ álomra nyugovóra hajtja a fejét

3. ▸ fenékig hajtja a poharat

4. vál valamilyen állapotba, helyzetbe kényszerít. uralma alá hajt valakit.

5. tn ▸ hajt valakire, valamire hajt a jó szóra.

[ fgr tőből]

1. <növény sarjat, hajtást stb. > ereszt, növeszt. | tn így zöldellni kezd. hajt a vetés.

2. <kif-ekben:> hoz, eredményez. hasznot hajt.

[←hajt¹ ]