1. kézbe fog, ill. kézzel v. eszközzel fogni, tartani kezd valamit. megfogja valakinek a kezét; ▸ megfogja a munka a dolog végét ▸ megfogja a pénzt

2. valakit, valamit elkapva hatalmába kerít. megfogták a tolvajt. | biz mesterkedéssel megnyer magának valakit, vmely célra. a lány megfogta magának a fiút. | hazugságon, ellentmondó állításon rajtakap valakit. füllentettél, és most megfogtalak. | hatásával lebilincsel. nagyon megfogta a látvány.

3. ritk mozgásban, működésben visszatart. megfogja a vágtató lovakat. | ritk <futóhomokot> megköt. | biz megfegyelmez.

4. (rendsz. tagadó m-okban) <gondolatot, összefüggést> felfog, megért. meg nem foghatom, hogy történt.

5. hatását a kívánt módon v. mértékben kifejti. a ragasztó megfogta a papírt. | (t. n.) ▸ megfogja | valaminek a színét megváltoztatja. a gyümölcslé megfogta az inget.

6. ▸ megfogja az átok | ▸ megfogja a görcs

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).