Magyar szerkezettár

feldolgozásra

→ fel ⊕ dolog ⊕ oz[_NVbz_Tr:z/V] ⊕ -ás/-és ⊕ -ra/-re

fel

föl

I. hsz

1. felül v. magas(abb)an levő helyre. fel az emeletre; fel a polcra. | valaminek a teteje irányába(n). hegynek fel. | ▸ fel és alá fel és le fel s alá járkál.

2. a vízfolyással ellenkező irányban. fel a tiszán.

3. északi irányba(n). pesttől fel vácig.

4. vidékhez képest vmely nagyobb városba, kül. a fővárosba. fel pestre.

5. zene a magasabb hangok felé. fel a c-ig.

6. értékrendben, rangsorban vmely magasabb fokon levőhöz, ill. levőig. fel a minisztériumig.

7. nép fenn. | ▸ fel van valamivel | ▸ mire fel? | ▸ arra erre fel

8. (msz-szerűen) <tevékenységre buzdító felszólításként.> munkára fel! | ▸ fel valamivel! ▸ fel a fejjel! ▸ fel a kezekkel!

II. ik

1. magasabban levő helyre, annak irányába. felszáll, feltekint, felküld. | északi irányba(n). felutazik [borsodba]. | vmely központi v. rangban magasabb helyre. felterjeszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felsegít.

2. úgy, hogy valakinek, valaminek alsó része felülre kerül(jön) v. függőleges helyzetéből vízszintesbe fordul(jon), borul(jon). feldől, felrúg.

3. rögzítve valamin v. valamire. felvarr, feljegyez.

4. kiemelkedést, domborulatot, térbeli növekedést előidézve. feldagad, felhizlal. | egy halomba, csoportba gyűlve, gyűjtve. felgyülemlik, felhalmoz.

5. mennyiségi növekedést, fokozódást elérve v. előidézve. felgyorsul, felfűt.

6. úgy, hogy valaki, valami érzékelhetővé, láthatóvá, ill. ismertté, tudottá válik. felbukkan, felfedez.

7. éber állapotba, öntudatra jutva, ill. ezt előidézve. felriaszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felcsenget.

8. indulatos lelkiállapotba jutva, ill. ezt előidézve. felháborodik, felbőszít.

9. rést, nyílást előidézve. felhasad; felkarcol. | valaminek merevebb, tömörebb eredeti állapotát megbontva, meglazítva. felenged [a fagy]; fellazít.

10. valakit, valamit (teljesen, bőségesen) fölszerelve, ellátva valamivel. felruház, felhatalmaz.

11. <egyetlen mozzanatból álló cselekvés, történés megnevezésében, ill. vmely cselekvés, történés kezdő mozzanatának kif-ére.> felsír, felvillan.

12. <cselekvés, folyamat beteljesülésének, befejeződésének kif-ére.> felvirrad, felsorol. | <annak kif-ére, hogy vmely cselekvés, folyamat befejeződésekor valami elfogy, eltűnik, ill. hogy a cselekvés valaminek (rendsz. szennyeződésnek) az eltüntetésére irányul.> felszárad, felmos.

13. <egyéb jelentésmódosító szerepekben.> felköszönt, felügyel, felolvas.

14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> fel-feldob.

[←felé ‘fölé’←föl¹ ]

dolog

1. elvégzendő munka, feladat. sok dolga van; dolog v. a dolga után néz; ▸ biztos a dolgában | terv, szándék. nagy dolgokat forgat a fejében.

2. nép a munka, a feladat végzése; dolgozás. nagy dologban van.

3. (elintézésre váró) ügy. dolga akad v. van valakivel. | ▸ nem volt dolga valakivel | szépítő <kif-ekben:> székelés v. vizelés. dolgát végzi.

4. valamilyen cselekedet, tett, magatartás. szép dolog volt tőle; micsoda dolog ez? | <kif-ekben.> ▸ valamire fogja a dolgot könyörgésre fogta a dolgot.

5. esemény, történet. régi dolgokat idéz.

6. helyzet, sors. jó dolga van.

7. tény(állás). | ▸ valaminek a dolga ez ízlés dolga. | ▸ valaminek a dolgában hogy áll egészség dolgában?

8. tárgy, holmi, eszköz. rendben tartja a dolgait. | jog ami különféle jogok tárgya lehet. ingatlan dolog. | fil az anyagi világ bármely része, amelynek viszonylag önálló léte van.

9. szabatosan meg nem nevezett tapasztalati, képzeleti v. gondolati tárgy. nincs szebb dolog a zenénél. ▸ fene a jó dolgát!

[ szláv ]

oz[_NVbz_Tr:z/V]

-ás/-és

fn-képző (igéhez)

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).

-ra/-re

hat-rag

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.

..........

feldolgozásra

→ feldolgozás ⊕ -ra/-re

feldolgozás

az a cselekvés, hogy valamit feldolgoznak. | ennek eredménye. megjelent a feldolgozás.