1. valaminek a belsejébe. be a szobába.

2. vmely köz(ép)ponttól távolabb levő helyről a köz(ép)pont felé. faluról be a városba.

3. nép benn.

4. ritk <felszólításként, be ik-s ige h.> ▸ pofa be!

1. zárt v. körülhatárolt tér belsejébe. benéz, behajít. | vmely testbe, valaminek az anyagába. beolvad, beszúr. | belül és egyúttal befelé. beázik, bevérzik. | <jelentéstömörítő igékben.> bemerészkedik, beparancsol.

2. úgy, hogy valaki, valami (a cselekvéssel létrehozott) belső helyre kerüljön. beburkol, bekarikáz.

3. valaminek a felszínét v. belsejét megtöltve. benépesedik, beken. | a cselekvést vmely terület, hely minden részén végezve. bebarangol, behajóz [vmely területet].

4. rést, nyílást, üreget megszüntetve. betöm, begyógyul.

5. rést, nyílást, mélyedést előidézve. bezúz, behorpad.

6. valakik, valamik közé, valakiknek, valamiknek a csoportjába. beházasodik, besorol.

7. vmely személy, közösség, intézmény elé v. előtt, ill. vmely személynek, közösségnek, intézménynek. bemutatkozik, bevall. | vmely intézményhez való beadás útján. becserél, bevált.

8. valamit magához véve, gyűjtve, ill. vhol összegyűjtve. begyűjt, beszerez.

9. <a cselekvés, folyamat befejeződésének, beteljesedésének kif-ére.> bebizonyít, bealkonyodik. | <pongyola haszn-ban.> ▸ beindít, beszüntet

10. valamiben nagy fokot elérve. beebédel, beijed. | vmely ételből, italból sokat, eleget fogyasztva. besöröz. | nép v. tréf <önmagukban nem haszn. igékkel is:> lerészegedésig <iszik>. becsiccsent, bekáfol.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> be-beáll.

1. valami felé, valaminek az irányában. délnek [fordul]. | valami felé, úgy, hogy hozzáér, beleütközik. a falnak [ment].

2. valamilyen célra. [jó lesz] tüzelőnek.

3. valamilyen állapotba, minőségbe (jutva, juttatva). szegénynek [született]; elsőnek [jött]; orvosnak [tanul].

4. (szóismétlő szerkezetekben) a jelzett tulajdonság, minőség tekintetében. jónak [jó].

5. tulajdonául, ill. részére, számára. [pénzt ad] a fiának. | javára, ill. kárára. [használ, árt] a hírének. | <közlést, jeladást jelentő igék mellett:> valakihez intézve, valakinek szánva. [szól, int] a fiának.

6. <a kell, lehet, szabad igék mellett, a cselekvő (személy) megjelölésére.> apámnak [el kell mennie].

7. <birt szjeles alannyal, annak megjelölésére, akire, amire az állítás vonatkozik.> a lánynak [szőke haja van].

8. valakinek, valaminek a szempontjából. jóskának [mindegy].

9. <vonzatként.> [örül] a sikernek; [megfelel] az előírásnak.