Magyar szerkezettár
🪄 



    tőle
    
      
      
    
    
      szjeles
      hsz
    
    
1.
      valakitől, valamitől távolodva v. távolítva.
      hoz tőle valamit.
      
 | 
        valakinek a tartózkodási helyéről v. a lakásáról.
        tőle jövök.
      
    

    
2.
      valakitől, valamitől mint kiindulási ponttól számítva.
      tíz méterre van tőle.
    

    
3.
      attól, akitől, amitől valami ered, származik.
      tőle tudom; kitelik tőle; tudok tőle egy verset.
    

    
4.
      valakitől mint a jelzett cselekvés végzőjétől.
      a tőle említett ügy.
    

    
5.
      valaki részéről.
      nem szép tőle.
    

    
6.
      táj
      vele, általa.
      üzen tőle.
    

    
7.
      miatta.
      zaj van, nem tudok tőle aludni.
    

    
8.
      valakitől nem akadályoztatva, felőle.
      tőle akár meg is halhatnék.
    

    
9.
      <vonzatként>
      idegen tőle; fél tőle.
      
 | 
        táj
        
<hasonlításban:> nála.
        nagyobb tőle.
      
    

    
[←tő
]

  


..........
tőle
→ ő ⊕ -tól/-től ⊕ e[3Sg]




    ő1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az ö hang hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ő, ő).
    

  

    ő2

    
      
      
    
    
I.
      3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
      
1.
        az ismert, említett személy, es. állat, dolog.
        te velem jössz, ő itt marad.
        
 | 
          az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja.
          hátha ő is ott lesz!
        
      

      
2.
        
          
 ▸
őket
        
        két cicája van, nagyon szereti őket.
      

      
3.
        
          (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt)
        
        a hozzá tartozó, a birtokában levő.
        az ő fia is itt van.
      

      
4.
        
          (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.)
        
        a hozzájuk tartozó, birtokukban levő.
        az ő házuk.
      

    

    
II.
      
        fn
        (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel)
      
      az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes.
      a nagy ő.
    

    
[
      fgr
    ]

  





e[3Sg]


  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024