1. kívül levő helyre emel. kiveszi a tőrt a tokból. | helyéből kimozdítva kézbe vesz valamit. kiveszi a képet a keretből; ▸ kivesz valamit valakinek a kezéből | élő testből eltávolít v. kioperál valamit. kiveszi a szálkát az ujjából; kiveszik a vakbelét. | ▸ valakinek a szájából veszi ki a szót

2. (t. n. is ) valaminek a tömegéből elvesz (valamennyit). kivesz egy picit a léből.

3. <raktárba, letétbe tett tárgyat> kikér, és magához vesz. | raktárból, könyvtárból használatra átvesz, kölcsönvesz. ezt a könyvet kiveszem.

4. <szennyet, elváltozást> eltávolít valamiből. kiveszi a foltot a ruhából. | ▸ kiveszi valaminek a színét

5. elvisz valakit onnan, ahova beadták, beíratták. kiveszi a fiát az iskolából. | megszünteti valaminek vmely hatáskörbe való tartozását.

6. elkülönít valamitől, kiemel valamik közül. kivesz egy idézetet a könyvből. | kivételként említ, kezel valakit, valamit.

7. <járandóságot> kikérve felvesz. | <a kárp. m-ban:> járandóságot a szokott módon felvesz, átvesz.

8. bérbe vesz. lakást vesz ki.

9. sajtó <nehezen megkülönböztethető dolgot> szemmel, füllel érzékel. a zajban alig lehetett kivenni a beszédet. | <valaminek rejtett értelmét, tartalmát> következtetéssel felfogja. szavaiból azt veszem ki, hogy ...

10. mesterkedéssel, furfanggal megtud valakitől valamit. kiveszi valakiből a titkot. | ▸ kiveszi az esküt valakitől

11. ritk valamilyen hasznot húz valamiből. nagy pénzt vett ki a hízókból.

12. táj <eredeti alakjából> kivetkőztet.

13. ▸ vhogyan kiveszi magát nem jól veszi ki magát, hogy ... (helyesebben: nem illik v. nem való v. nem helyénvaló, hogy ... ).

1. <élőlény faj(táj)a, típusa (vhol) > kihal, kipusztul.

2. <tevékenység, szokás, jelenség> fokozatosan megszűnik, eltűnik. kivesz vmely mesterség.

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).