1. engedi, hogy valaki, valami be(le)jusson valamibe, ott helyet ad neki. házába fogad valakit; ▸ keblére, szívébe fogad valakit ▸ barátságába, kegyeibe fogad ▸ méhébe fogad

2. (t. n. is ) magához enged valakit, hogy beszélgessen v. tárgyaljon vele, ill. hogy valamilyen minőségben rendelkezésére álljon. látogatókat fogad; dr. kási fogad: 4-től 6-ig | hiv valakinek hiv. vendégül látására kész, várja őt. | (t. n. is ) rep <repülőtér> leszállni engedi az érkező repülőgépe(ke)t.

3. megérkezésekor valaki, valami (ott) van, valami megnyilvánul. rossz hír fogadott. | érkező iránt valamilyen magatartást tanúsít. csókkal fogad valakit. | <valakinek a megjelenését v. a megnyilatkozását> másoknak valamilyen cselekvése, magatartása követi. szavait taps fogadta.

4. magához v. vmely közösséghez tartozónak nyilvánít valakit. ▸ örökbe fogad ▸ doktorrá fogad

5. <alkalmazottat> szerződtet, szegődtet. | bérért valamilyen szolgálatra, használatra igénybe vesz valamit. taxit fogad. | ▸ kosztost fogad

6. <vmely feléje irányuló megnyilatkozást> tudomásul vesz (, és ennek valamilyen jelét adja). nem fogadja a köszönésemet; egykedvűen fogadta a hírt. | vál <udvarias (levelet befejező) kif-ekben.> fogadja nagyrabecsülésemet. | vhogyan átvesz, elfogad valamit. örömmel fogadta az ajándékot. | (t. n. is ) sp (asztali)teniszben kezdéskor az adogató labdáját visszaütésre várja.

7. <tanácsot, parancsot> tudomásul vesz, és aszerint jár el. ▸ szót fogad

8. valaminek a teljesítését (ünnepélyesen) biztosnak ígéri. hűséget fogad.

9. tn fogadást köt. fogadjunk 1000 ft-ba; melyik lóra fogadtál? | (tn is ) ▸ fogadom fogadok, hogy

[←fog¹ ]

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).