1. a nyelvnek meghatározott hangalakú és jelentésű, viszonylag önálló egysége. ▸ szó szerint ▸ szóról szóra ▸ szóról szóra egy szóig az utolsó szóig | ennek írott alakja. kihúz egy szót.

2. beszéd, beszélgetés. folyik a szó valakiből; ▸ a szó köztünk maradjon ▸ se szó, se beszéd ▸ kifogy a szóból ▸ szóból szó kerekedik ▸ szaván szavánál fog valakit ▸ ad valakinek a szavára ▸ kiforgatja valakinek a szavát ▸ kevés szóval él ▸ szavadat ne feledd felejtsed! | intelmet, tanácsot, kérést v. parancsot tartalmazó mondás. ▸ szót fogad ▸ szóvá tesz valamit | élőszó <az írással ellentétben>. szóban és írásban. | rég vmely nyelv. német szóra oktat.

3. beszélgetés, vita, tárgyalás. szó esik valamiről; szóba elegyedik valakivel; ▸ egy-két szóra | ▸ szó van valamiről a becsületről van szó! | ▸ szó sincs róla szó se róla, szép, de drága.

4. felszólalás, hozzászólás, ill. az ehhez való jog. szót kér, kap. | beleszólás. ▸ szava van valakinek valamiben ▸ csak egy szavába kerül valakinek valami

5. ígéret. megtartja a szavát.

6. kifejezés, szóhasználat. keresetlen szavak; ▸ erre nincs szó ▸ a szavakba valakinek a szavaiba kapaszkodik | ▸ nagy szó

7. nép beszéd- v. énekhang. a szava is eláll. | ritk állat, kül. madár hangja. | vál tárgy, eszköz v. természeti jelenség hangja. az ágyú szava. ▸ egy szó annyi mint száz ▸ száz szónak is egy a vége ▸ szó éri a ház elejét

[ fgr ]

a szolmizálásban: bármely dúr hangsor 5. hangja.

[ nk:lat ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].