1. a társadalom erkölcsi eszményének megfelelő magatartás mint követelmény. ezt kívánja a becsület. | az a tény, körülmény, hogy valaki ennek megfelel. becsülete forog kockán. | <kif-ekben erre mint a legfőbb egyéni erkölcsi értékre való hivatkozásként.> becsületemre fogadom, hogy ...

2. kötelességtudás.

3. jog az egyénnek mint személynek kijáró társadalmi megbecsülés. | nép <kif-ekben:> valaminek kedvelt, kelendő volta. nagy becsülete van valaminek.

4. kissé rég tisztelet, illem. valakit becsületre tanít. | rég <kif-ekben:> a megbecsülés kinyilvánítása, ill. megnyilatkozása. megadja valakinek a becsületet.

1. testéről; külsejéről, felületéről, területéről v. a tetejéről le v. el. [jön] a piacról; [leesik] a fáról.

2. némely hely(iség)ből, vmely intézményből ki, el, ill. onnan, tőle eredően. [jön] a konyháról, a rendőrségről. | <helynévhez.> pécsről. | valami színhelyéről. az előadásról [jön].

3. a jelzett távolságban levő hely(zet)ből. tíz méterről [lő].

4. vmely időpontról, időszakról eredően. tegnapról [való].

5. valakitől, valamitől eredően. apjáról [maradt]. | valamiről mint kiindulási pontról. 10 fokról [20 fokra emelkedik].

6. valaminek az alapján. mozgásáról [felismeri]; jó boráról [híres].

7. <vonzatként.> [beszél, érdeklődik, vélekedik] az emberekről.