Magyar szerkezettár

összefogózva

→ összefog ⊕ -ó/-ő ⊕ z[_NVbz_Tr:z/V] ⊕ -va/-ve

összefog

ts (és tn) ige

1. <több tárgyat, szálakból, darabokból álló dolgot> együvé fog. összefog egy nyaláb szalmát. | <ruhadarabot> összehúz. összefogja a nyakán a kendőt.

2. <pánt(szerű tárgy) valamit, ami széteshet, szétnyílhat> összetart.

3. <sok személyt, állatot> egymás után mind el- v. megfog(va összehoz). összefogtak egy csomó halat.

4. ritk <több(fajta) állatot> ugyanabba a járműbe fog.

5. ritk <mondanivalót> összefoglal.

6. egységessé, egységbe szervez. a vezetőség összefogja a tagok munkáját.

7. tn <több személy> erejét egyesíti. fogjunk össze!

8. <színes anyag> több helyen foltossá tesz valamit.

-ó/-ő

képző

I. a folyamatos mn-i ign képzője

1. <cselekvésnek, állapotnak mint tulajdonságnak a megnevezésére.> síró, alvó.

2. <valami rendeltetésének mint tulajdonságnak a megnevezésére.> vető[mag], fürdő[hely].

II. mn-képző <állandó tulajdonság megnevezésére.> vonzó [külső], elnéző [magatartás].

III. fn-képző

1. <személynek hivatás, foglalkozás szerint való megnevezésére.> író, szerelő. | <sportolók megnevezésére.> vívó, toronyugró. | <élőlénynek helyzete, szerepe alapján való megnevezésére.> kezdő, kórokozó.

2. <cselekvés eszközének megnevezésére.> véső. | <cselekvést, történést előidéző dolog megnevezésére.> riadó.

3. <valaminek jellemző tulajdonsága alapján való megnevezésére.> lejtő.

4. <cselekvés helyének megnevezésére.> mosdó.

5. <esemény, alkalom megnevezésére.> évzáró, esküvő.

6. hat-raggal <állapot, folyamat megnevezésére.> kihalóban [van]; termőre fordul.

7. <kif-ekben:> fontolóra vesz, gondolkodóba esik.

z[_NVbz_Tr:z/V]

-va/-ve

hat-i ign képzője

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).

..........

összefogózva

→ össze ⊕ fogó ⊕ z[_NVbz_Tr:z/V] ⊕ -va/-ve

össze

I. hsz

1. ritk <felszólításként:> egymáshoz közel(ebb), összébb. össze, mindenki!

2. ▸ tővel-heggyel össze

II. ik

1. egy helyre, együvé. összecsődül, összecsomagol. | <jelentéstömörítő igékben.> összetrombitál.

2. kölcsönösen egymás felé. összenevet. | valakiket, valamiket egybevetve. összemér.

3. eggyé, egy egésszé. összeforr, összeköt. | nyílást megszüntetve. összecsukódik; összegombol.

4. érintkezve, kapcsolódva. összekoccan, összekulcsol. | egymással kapcsolatot v. összhangot teremtve. összeismerkedik, összecsendül.

5. terjedelemben kisebbedve, kisebbre. összeaszik, összenyom.

6. valaminek rendezett állapotát teljesen megbontva, megzavarva. összeforgat, összezilál. | valamit teljesen részekre darabolva. összemorzsol, összetép. | helyzetében, állapotában teljesen megrongál(ód)va. összetipor, összeroskad.

7. sok különböző dolgot rendszertelenül halmozva. [mindent] összeeszik, összeolvas. | valamiből nagy mennyiséget alkotva, felhalmozva, (meg)szerezve. összekeres egy hónapban félmilliót is.

8. sok különböző helyen, összevissza. összecsókol, összefirkál.

[ fgr tőből]

fogó

fn (mn-i ign is )

1. tárgyak erős megfogására, elmozdítására stb. alkalmas, két egymást keresztező karból álló kéziszerszám. | ▸ szülészeti fogó

2. műsz a munkadarabot rögzítő szerkezet.

3. fogantyú, fül.

4. ját | fogócskában az, akinek el kell fognia valakit. ki a fogó? | fogócska.

5. a lengőtrapézról ugró társát elkapó <légtornász>.

6. állatok elfogására haszn. eszköz, csapda.

7. ép a szelement alátámasztó kötés.

z[_NVbz_Tr:z/V]

-va/-ve

hat-i ign képzője

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

PÉLDÁK #1

asztal (szótár)
asztalos (szótár)
asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
faasztal (összetett, 2 konstrukció)
asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)

PÉLDÁK #2

avokádó (van/van, azonos, nagy)
fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)

PÉLDÁK #3

a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)

alapító tag – okos gyerek

az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)

a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
a tanár részt vesz a munkában (más elem)
a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)

PÉLDÁK #4