1. <gondolato(ka)t> élőszóban v. írásban kifejez, közöl. valamilyen nyelven, vhogyan mond valamit; igazat mond; köszönetet mond; beszédet, verset mond; jegyzőkönyvbe mond valamit; az előszó(ban) azt mondja (az író) ...; mit mond az újság?; ▸ misét mond ▸ mondanom sem kell ▸ mondd ▸ mondd mondja már! ▸ ne mondd! ne mondja! ▸ sokat mondok ▸ úgy mondja, mint a vízfolyás ▸ mit is mondott a kabai asszony? igyunk egyet komámasszony! | ▸ mondom nép:mondok | ▸ mondjuk | határozottan állít valamit. én mondom; ▸ valakire, valamire mondom ▸ mondhatom | ▸ mondhatnám | ▸ azt mondják | ▸ ellene mond valaminek | említ, megnevez. melyik filmet mondtad?

2. rég irod <éneket> előad, énekel.

3. vhogyan értékel valakit, valamit. rosszat mond valakire. | valakit, valamit valamilyennek, valaminek nevez, nyilvánít. jó tanárnak mondják; ▸ a magáénak az övének a sajátjának mondhat valamit ▸ nekem neki legyen mondva!

4. <szöveg, írásmű> figyelemre méltó, érdekes (valaki számára). nekem ez a vers semmit sem mond. | <valami vmely gondolati, érzelmi tartalmat> kifejez, tükröz. mindennél többet mond a szeme.

5. nép valamit jósol. jövendőt mond; esőt mond.

[ fgr tőből]

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).