1. az ízlelésnek, rágáskor a táplálék keverésének, a nyelésnek (, emberben a beszédnek is ) a szájban levő izmos, mozgékony szerve. ▸ kilóg a nyelve | vágóállatnak ez a testrésze (mint étel). füstölt nyelv.

2. <kif-ekben: az embernek ez a szerve mint a beszéd, kül. mint a pletykázás, megszólás jelképe.> a falu, a város nyelvére kerül; nyelvére vesz valakit; ▸ rossz nyelve van csípős a nyelve ▸ vigyáz a nyelvére | ▸ a rossz nyelvek | ▸ nyelvet fog

3. szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszer mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszköze. ért vmely nyelven.

4. nyelvt | ennek vmely rétegben, körben v. valaki által haszn. változata. társalgási nyelv; jókai nyelve. | ▸ irodalmi nyelv | vmely egyén v. közösség gondolkodásmódját, ízlését tükröző beszéd. ▸ tud valakinek a nyelvén beszélni

5. vmely közösségben megállapodott jelentéssel haszn., nem beszédhangokból álló jelek rendszere. a süketnémák nyelve. | műv vál kifejezőeszközök összessége, rendszere. a zene nyelve.

6. eszköz, műszer lengő, mozgó alkatrésze. a mérleg nyelve. | a cipő befűzhető nyílása alatt levő bőrdarab. | zene sípban a hangot adó rugalmas lapocska. ▸ jól felvágták a nyelvét fel van vágva a nyelve

[ fgr ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.