1. < (szorosan) együtt levő v. egységet alkotó dolgokat, személyeket> egymástól elkülönít. elválasztja a két összeragadt lemezt. | ▸ elválasztja valakinek a haját | <írásban szót> a sor végén megszakít. | <verekedőket> szétválaszt. | különválaszt.

2. <csecsemőt> nem szoptat többé, ételre fog. | <emlősállat kicsinyét> nem engedi többé szopni, etetésre fogja. a borjút hamar elválasztották.

3. <hatóság házastárs(ak)at> hiv. elváltnak mondva ki különválaszt.

4. kettéválaszt, egymástól elkülönít. elválasztják az egyházat az államtól.

5. (t. n. is ) vál valakiket nem enged közel egymáshoz. ▸ ég és föld egy világ világok választják el őket | ▸ nem sok választott el attól, hogy

6. rég tisztségre megválaszt.

7. (t. n. is ) orvos biol <mirigy> (váladékot) termel.

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).