1. (t. n. is ) (betűket, számokat stb. ) nyomot hagyó eszközzel vmely felületen látható alakban folyamatosan létrehoz. hangjegyeket ír valamire; krétával, írógépen, számítógépen ír. | (t. n. is ) az írást utánzó mozdulatokkal jelez valamit. a levegőbe ír (egy kérdőjelet). | <szót> egyezményes jelekkel így rögzít, jelöl. két s-sel írja a nevét. | <időpontot megjelölő kif-ekben.> ▸ vhányadik évet, vmely hónapot, napot írunk írtak | (t. n.) <íróeszköz vhogyan működik>. vastagon ír a tollam.

2. (t. n. is ) (mondanivalót) ebben a formában rögzítve közöl. levelet ír; írt a fiam. | ▸ írva vagyon | <irodalmi v. zeneművet> alkot. | (t. n.) irodalmi tevékenységet folytat. lapokba ír. | tn ▸ rám, rád ír | ▸ valakire, valakinek a nevére ír valamit

3. ▸ valakire, valamire van írva az arcára van írva a fáradtság. | ▸ mi van a csillagokba írva? | ▸ zászlajára lobogójára ír valamit

4. nép rég fest, rajzol, ill. így díszít. képet, tojást ír.

[ tör ]

gyógykenőcs. | gyógyító, enyhítő hatás. a feledés írja.

[?]

I. mn zömében írországban lakó, kelta eredetű anyanyelvén kívül angolul is beszélő <nép>, ill. ehhez tartozó, vele kapcs. | ▸ írül

II. fn

[ ném<ang<ír ]

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).