1. (ts is ) szavakat mond, beszél. szól valakihez, valamiről; egy szót sem szól; ▸ nem is szólva valamiről, valakiről | ▸ valami szól valakiből az irigység szól belőle. | vál beszédet intéz valaki(k)hez. szól a néphez. | (ts is ) nép v. vál szót vált, megbeszélést folytat valakivel. egy-két szót szól valakivel; szóltál már apáddal a dologról?

2. (ts is ) ▸ valamihez szól mit szólsz hozzá? | biz (változtató szándékkal) beleszól valamibe. te ne szólj ebbe a dologba!

3. ▸ szól valakinek szólj neki! | ▸ valakire szól ránk szólt a tanár.

4. ts rég <több embert v. egyet sokszor> megszól. szólták, szapulták a lányt.

5. <állat, eszköz, készülék> a rá jellemző hangok sorát adja, hallatja. szól a gerle, a rádió. | ( -t ragos hat-val is ) <tárgy> leesés, ütés stb. folytán erős hangot ad. kipukkant, és nagyot szólt. | <zene, nóta stb. > hallatszik, hangzik.

6. ▸ szól valakiről, valamiről

7. <írás, kijelentés stb. > valakinek van szánva. a levél nekem szól; neki szólt a célzás. | ▸ a szívéhez a lelkéhez szól

8. ▸ valamire szól tíz évre szól; két személyre szól. | ▸ valamennyiről szól a nyugta tízezer forintról szól.

9. nép <kif-ekben:> eljut vhova a híre. hét országra szól.

10. ▸ valaki, valami mellett, ellen szól

[←szó¹ ]

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).