1. fájdalmat okozva ütést mér valakire. bottal, ököllel megüt valakit. | ▸ megüti magát valamijét valamiben megütötte a lábát egy kőben.

2. úgy üt valamire, hogy az mozgásba lendüljön. mindig keményen üti meg a korongot. | úgy üt valamire, hogy az hangot ad, <vmely tárgyat hangszert, ill. hangot> (húrt, billentyűt) ütve megszólaltat. megüt egy akkordot a zongorán; ▸ megütik megverik a dobot | ▸ valamilyen hangot üt meg

3. <természeti v. fizikai jelenség, betegség> sérülést v. halált okozva hirtelen ér valakit, valamit. megüti az áram; nép: megütötte a ragya a dinnyét; ▸ megüti a dér ▸ megüti a dér valakinek a fejét, a haját | <kif-ekben.> ▸ üsse meg a lapos guta a mennydörgős mennykő!

4. ▸ megüti a fülét valami ▸ megüti az orrát valami | ritk hirtelen éri vmely hatás. megüti az átok; ▸ megüti a gyanú

5. kissé vál valami megütközést kelt valakiben. nagyon megütötte ez a durva fellépés.

6. vmely (kívánt) mértéket elér. a kiadások megütik a százezer forintot; ▸ megüti a mértéket

7. ját kártyázásban: vmely lapot erősebbel üt.

8. ját szerencsejátékban: vmely összeget vesztés esetére biztosítékul felajánl, ill. befizet, abban a reményben, hogy nyerni fog. | <összeget, díjat> elnyer. megütötte a főnyereményt.

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).