1. mely(ik) személy? ki van itt?; kire vársz?

2. <valakinek a kiléte felől tudakozódva.> ki az a kiss?; kid neked ő? | ▸ kinek hívják?

3. (ragozatlan) <érzelmileg színezett kérdésben értelmezőszerű nyomósítással, gyak. a kérdő jelleg háttérbe szorulásával.> ki a fenét érdekel ez?

1. rég v. vál aki. ki korán kel, aranyat lel. | ▸ van, nincs, ki nincs, ki vigasztalja.

2. rég amely.

1. <páros haszn:> a) némely(ik) ember ..., más ember ... ki ezt, ki azt szereti; b) nép némely(ik) állat, tárgy ..., más állat, tárgy ...

2. <kérdő alakú von névm-sal v. hsz-val együtt:> ki-ki, mindenki. fut, ki merre lát.

3. <állítm nélküli, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val együtt, annak kif-ére, hogy bizonyos személyek szerepe, megítélése esetenként különböző.> [jóban vagy velük?] kivel hogy. | nép rég <ugyanilyen szerkezetben, dologra, tárgyra vonatkoztatva:> melyik. [hogy az alma?] ki micsodás.

4. ▸ ha ki

1. kint levő helyre, ilyen hely felé v. vmely köz(ép)ponttól távolabb levő helyre. ki a térre; ki a tanyára. | tágasabb, szabadabb helyre, helyzetbe. ki a szabadba; ki az életbe. | ▸ ki és be ▸ se ki, se be

2. <távozásra való erélyes felszólításként v. távozás szükségességének kif-ére.> ki innen! | ▸ ki vele! | <állatok kikergetésére.> hess ki! | ▸ ki!

3. nép kinn. ki az udvaron; ▸ ki van valami valamiből ki van az inge.

4. ▸ ki van lesz valamitől, valakitől

1. zárt v. körülhatárolt téren kívülre. kimászik, kilehel, kidob. | eredeti helyéről elmozdulva v. irányától eltérve. kisiklik, kileng. | <jelentéstömörítő igékben.> kiparancsol, kiutál.

2. környezetét magasságban felülmúlva. kimagaslik, kidagad. | térben széles(ebb)re, bő(vebb)re. kiszélesedik, kitágít.

3. úgy, hogy valaki, valami nyitottá, ill. láthatóvá válik, napvilágra kerül. kibont, kicsillan. | hozzáférhetővé, ismertté válva, téve. kitudódik, kihirdet, [könyvet] kiad.

4. úgy, hogy valamin nyílás, rés keletkezik. kilyukad, kirág.

5. elkülönülve, megkülönböztetett helyzetbe. kimarad, kiválaszt.

6. úgy, hogy valami vhonnan eltűnik, elfogy. kiázik.

7. vmely folyamat végét, ill. vmely új állapot kezdetét elérve. kivirrad, kihűl.

8. valamit alaposan, eredményesen elvégezve. kivizsgál. | (visszaható névm-sal) vmely igény(é)nek, vágy(á)nak teljesen eleget téve. kialussza, kimulatja magát.

9. a végső határt is elérve, túlságosan. kiéhezik, kisárgul.

10. a cselekvés eredményével valamit, valakit ellátva. kicirkalmaz, kivilágít, kicsinosít.

11. <a jelzett cselekvés ellenkezőjének kif-ére.> kitakar, kifon.

12. egyéb jelentésmódosító szerepben. kinevez, kifog [valakin].

13. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> ki-kinéz.

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?