1. magasabban levő helyre terel. | tn <jármű(vön) > fölmegy. felhajt a dombra.

2. <állatot vásárra> eladásra visz, hajt.

3. <vadat> fölverve a vadász(ok) felé terel.

4. nép <területet> valakiért, valamiért átkutat.

5. biz nagy utánjárással előkerít valakit v. megszerez valamit. felhajt egy kis pénzt.

6. fölfelé, magasra hajt, fölemelkedésre kényszerít. a víz felhajtja a benne úszó testet. | ▸ felhajtja valaminek az árát

1. valaminek egyik részét fölemelve a másikra ráhajtja. felhajtja a takarót. | valamit fölfelé haj(lí)t. felhajtja a láda fedelét.

2. ruha ruhadarabnak a kelleténél hosszabb részét visszahajtva levarrja. öt centivel felhajtja a szoknyát.

3. (t. n. is ) egy hajtásra megiszik (valamit). felhajtja a bort; felhajt egy kupicával. | (t. n.) biz becsíp, berúg.

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).