1. <tejelő állatot> teje leadására késztet úgy, hogy a tőgyből a tejet kézzel kinyomkodja, ill. fejőgéppel szívatja. tehenet fej. | (t. n.) tud fejni. | <tejet> így kivon. sajtárba feji a tejet.

2. ▸ fej valakit, valamit

[?fgr ]

1. ember, állat testének (az agyvelőt,) a szájnyílást és a legfőbb érzékszerveket magában foglaló legfelső, ill. elülső része. | <kif-ekben átv is .> ▸ valakinek a fejéhez vág ver valamit ▸ fejére esett ejtették ▸ valakinek a fejére koppint üt ▸ fejet hajt ▸ fogja a fejét ▸ lógatja a fejét ▸ ha a feje tetejére áll is ▸ véres fejjel ▸ fejtől-lábtól ▸ fel a fejjel! ▸ csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! ▸ egyszer majd a fejed hagyod el! ▸ olyan a feje, mint a dézsa | egy fej hosszát kitevő távolság. két fejjel győz. | ▸ fej fej mellett

2. agy, ész, értelem. világos fej; ▸ elveszti a fejét ▸ a saját fejével gondolkodik | gondolkodás, emlékezet. fejben számol; fejből tud valamit.

3. <az egész ember jelképeként.> szegény feje!; bajt idéz valakinek a fejére; ▸ a fejére nő valakinek ▸ beszél valakinek a fejével | ▸ valamilyen fejjel szerelmes fejjel; vén fejjel; ▸ bolond fejjel | biz (valamiről ismert) ember, kül. férfi. jó fej.

4. <az egyén életének jelképeként.> a fejével lakol; ▸ a fejemet teszem rá

5. műv emberi fejet ábrázoló alkotás. fejet mintáz. | érmén a fej oldala. ▸ fej vagy írás!

6. vál vmely közösség vezetője, irányítója. az ország feje.

7. ▸ a kéz, a láb feje | harisnyának, lábbelinek a lábfejet borító része.

8. némely növény termése v. fogyasztásra való gömbölyded része. a búza, a káposzta feje. | (jelzőként) <bizonyos számú> ilyen fejből álló. két fej hagyma.

9. tárgynak, eszköznek kidomborodó, kiszélesedő (elülső v. felső) része. a szeg, a kalapács feje. | ▸ az ágy feje

10. nyomda | nyomtatott lap, ill. tükör felső része. | folyóirat, újság stb. címfelirata, táblázat rovatcíme. ▸ azt se tudja, hol áll a feje ▸ fő a feje ▸ jól megveti a feje alját ▸ fején találja a szöget ▸ bekötik a fejét ▸ felüti a fejét valami ▸ megmossa valakinek a fejét ▸ ráadja a fejét valamire ▸ fejjel megy a falnak

[ fgr ]

1. keletkezik, létrejön. lesz eredménye.

2. ritk valamivé, valamilyenné válik. férfivá lesz. | ▸ valaki valakié lesz | a jelzett nagyságúnak, mennyiségűnek bizonyul, ill. akkorává válik. 2 mázsa lett. | a jelzett nevet kapja. a fia pál lett. | idő(szak) bekövetkezik. hamarosan ősz lesz; ▸ vége lesz valaminek valakinek

3. vhova, valamilyen helyzetbe, állapotba kerül. hova lett?; rosszul lett.

4. biz valaminek a birtokába jut. lakása lett.

5. <a van ige jövő idejeként.> holnap kedd lesz. | <igei-névszói állítm részeként, a jövő idő kif-ére.> félek, hogy beteg lesz. | ▸ leszel lennél, lenne olyan szíves, jó, kedves

6. ▸ lett volna | ▸ lenne látnám, ha közelebb lenne. | <ik-s ige hat-i ign-vel, valami bekövetkeztének kif-ére.> meg lett mondva (helyesebben: megmondták v. megmondtuk).

7. valószínű, hogy van; lehet. [ki csenget?] jóska lesz.

[ fgr ]

1. (igéhez és mn-hez) <cselekvés, történés v. tulajdonság elvont megnevezésére.> segítség, gyorsaság.

2. (igéhez) kiv <a cselekvés eredményének, ill. eszközének megnevezésére.> nyereség, váltság.

3. (mn-hez) <tárgy, dolog, személy megnevezésére − jellemző tulajdonsága alapján.> ritkaság, szépség.

4. (mn-hez) <állapot megnevezésére.> nyugodtság, betegség. | (fn-hez) <rang, szakma megnevezésére.> vezérség, tanárság.

5. (fn-hez) <egyedekből álló csoport, ill. összesség megnevezésére.> magyarság, németség.

6. (mn-hez) <tárgynak, dolognak mint fajtának a megnevezésére.> édesség, zöldség.

7. (fn-hez) <térszínforma megnevezésére.> síkság, hegység. | <földrajzi nevekben.> kiskunság.

8. (fn-hez) <személynek megtisztelő − ma rendsz. gúnyos − megnevezésére.> asszonyság, uraság.

9. (fn-hez) <intézmény, hivatal, műhely megnevezésére.> rendőrség, pékség.

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

valamiben elért fejlett állapot. testi fejlettség; műszaki fejlettség.

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. <virág> feslik.

2. kibomlóban van.

3. alakul, fejlődik.

[↔fejt ]

1. (igéhez és mn-hez) <cselekvés, történés v. tulajdonság elvont megnevezésére.> segítség, gyorsaság.

2. (igéhez) kiv <a cselekvés eredményének, ill. eszközének megnevezésére.> nyereség, váltság.

3. (mn-hez) <tárgy, dolog, személy megnevezésére − jellemző tulajdonsága alapján.> ritkaság, szépség.

4. (mn-hez) <állapot megnevezésére.> nyugodtság, betegség. | (fn-hez) <rang, szakma megnevezésére.> vezérség, tanárság.

5. (fn-hez) <egyedekből álló csoport, ill. összesség megnevezésére.> magyarság, németség.

6. (mn-hez) <tárgynak, dolognak mint fajtának a megnevezésére.> édesség, zöldség.

7. (fn-hez) <térszínforma megnevezésére.> síkság, hegység. | <földrajzi nevekben.> kiskunság.

8. (fn-hez) <személynek megtisztelő − ma rendsz. gúnyos − megnevezésére.> asszonyság, uraság.

9. (fn-hez) <intézmény, hivatal, műhely megnevezésére.> rendőrség, pékség.

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].