a tetőnek a falhoz csatlakozó pereme. az eresz alá áll.

[←ere(d) , ere(szt) ]

1. növény szárának a földben, ill. közvetlenül a föld felett levő része. | növényi egyed, rendsz. kerti dísznövény. átülteti a töveket. | (jelzőként) húsz tő rózsa. | rég irod szőlőtőke.

2. hajnak, szőrnek, szemölcsnek a bőr alatti része. | kiálló testrésznek, végtagnak közvetlenül a testhez csatlakozó része. az orra töve. | növényi hajtásnak, ágnak stb. hasonló része. tőből levágja az ágat.

3. nyelvt szótő. | építménynek, képződménynek stb. legalsó része. kékre festi a fal tövét.

4. földrajzi hely közvetlen környéke. a forrás, a falu tövében. | ▸ tövig

[ fgr ]

1. (t. n. is ) <folyadékot, gázt, levegőt> magából távozni enged, kibocsát. levet ereszt; ereszt az első kerék. | ▸ színét ereszti | ▸ szőrt ereszt szőrét ereszti | biz szépítő szellent. | (t. n.) biz szépítő <ruhájába> vizel v. székel.

2. valaminek a mozgását szabaddá teszi, hogy az vhova jusson. vizet ereszt a csapból; léggömböt ereszt. | ▸ a kaptár rajt eresztt | <lövedéket, gyilkoló eszközt> valakibe, valamibe döf, szúr, lő. két golyót ereszt a támadójába.

3. szabadon menni, távozni enged. útnak ereszt valakit. | ▸ valakire, valamire ereszt valakit valamit a tolvajra ereszti a kutyát. | ▸ magához ereszt valakit

4. nőni enged, növeszt. szakállt ereszt; gyökeret ereszt. | tn nép <haszonnövény> (bőven) terem. a rozs jól eresztett.

5. ritk sodrással, fonással készít. fonalat ereszt.

6. (tn is ) lazít, bővít. ereszt a nadrágszíján. | ▸ hosszú lére ereszt

7. ritk (toldásként) beilleszt. a gerendákat egymásba ereszti.

8. <hangulatnak, állapotnak> át- v. odaenged valamit. búnak ereszti a fejét.

[↔ered ]

I. a folyamatos mn-i ign képzője

II. mn-képző <állandó tulajdonság megnevezésére.> vonzó [külső], elnéző [magatartás].

III. fn-képző