1. megfog, és vhonnan magához vesz v. máshova tesz. elveszi a széket (az ablaktól).

2. erőszakkal magához vesz. elveszi tőle a fegyvert. | kisajátít. | biz elhódít. | ellop.

3. <adott v. felajánlott dolgot> elfogad. nem vette el a pénzt. | (bizonyos időre) átvesz. a ruhatáros elvette a kabátokat.

4. (t. n. is ) valaminek a nagyságát, mennyiségét csökkenti. (öt centit) elvesz a ruha hosszából. | <számot> kivon. ötből elvesz hármat. | (t. n. is ) <tényállásból> kevesebbet mond el. elvesz az igazságból.

5. valamijétől megfoszt valakit, valamit. elveszik a jogosítványát; ▸ elveszi az eszét ▸ valakinek elveszi az életét | ▸ elveszi az élét valaminek | ▸ isten elveszi valakijét

6. <helyet, időt> igénybe vesz, elfoglal. az út fél napot elvesz. | elfog(lal) valaki elől valamit. elveszi előle a kilátást.

7. feleségül vesz.

8. rég <jutalmát, büntetését> megkapja.

1. úgy elhányódik, ill. elkóborol, hogy nem található. elveszett a tolla, a kutyája.

2. felhasználatlanul marad, kárba vész. ma sok időm elveszett. | <képesség> nem fejlődhet ki valakiben. nagy író veszett el benne.

3. nem marad meg (valakinek a birtokában). elveszett a vagyona, a becsülete. | életét veszti, elpusztul. elveszett éhen.

4. érzékelhetetlenné válik, eltűnik (valamiben, valami között). hangja elvesz a zajban. | belevész a tér v. az idő távolságába.

5. valakinek, valaminek a számára mintegy megszűnik létezni. elveszett a tudományra nézve.

6. <küzdelem> kedvezőtlenül végződik. elveszett a csata.

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).

1. tud egyetemes érvényű, alapvető természeti törvény(szerűség).

2. fil alapelv.

3. (rendszerben) alapul szolgáló fontos tétel. erkölcsi elvek. | valaminek az elméleti alapja v. ált. elgondolása. elvben helyesli.

4. szilárd meggyőződés, amely irányt szab valaki tetteinek. elvből nem kér protekciót.

[←elev ‘alapelv’ ←eleve ]

1. 12 hónapból, 365 v. 366 napból álló időszak, amely alatt a föld egyszer megkerüli a napot. | jan. 1-től dec. 31-ig terjedő időszak. a 2000. év; a múlt évben; ▸ évről évre | vmely tevékenységnek minden naptári évben újra kezdődő, 12 v. kevesebb hónapra terjedő időszaka. költségvetési év; iskolai év; ▸ egyházi év | életév. élt 56 évet. | ▸ valakinek vmely évei fiatal éveiben. | <bizonyos számú> évre kiszabott börtönbüntetés. tíz évre ítélték.

2. csill vmely bolygó nap körüli keringésének ideje. a jupiter éve.

[ fgr ]