1. <ember, némely állat> testének megtámasztott alsó részére nehezedve nyugszik. ▸ úgy ül, mintha karót nyelt volna ▸ úgy ül, mint majom a köszörűkövön | <közlekedési eszközön, állaton> helyet foglalva utazik. lóháton, vonaton ül. | ts <lovat> valamilyen módon megül. | ts valamit valamilyenné koptat a rajta való üléssel. fényesre ülte a szoknyáját. | (ts is ) ▸ modellt ül

2. néha pejor hosszabb ideig marad vhol. ▸ valakinek a nyakán ül | valamivel huzamos ideig foglalkozik, szórakozik. egész nap a zongoránál ül.

3. (ts is ) biz börtönbüntetését tölti. lopásért ül; két évet ült.

4. <kif-ekben:> vmely állapotban van, és nem tud szabadulni belőle. fülig ül az adósságban.

5. vmely - székkel jelképezett - hivatalt betölt. trónon ül. | gyak. pejor <birtokban, hivatalban> hosszabb ideig élvezi anyagi, hatalmi előnyeit. a vezetőségben ül. | ▸ valamin ül ki ül a szótáron? | ▸ valaki vhol ül

6. rég ülést tart, tanácskozik. | ts <kif-ekben.> ▸ tanácsot ül ▸ széket ül valaki felett

7. ts elav katonailag megszállva tart.

8. (ts is ) vál ellep, borít. köd ül a tájon. | <érzés, tulajdonság> láthatóan mutatkozik valakinek az arcán, szemében. gond ül a homlokán. | <kisebb tárgy, kisebb tömegű anyag> vhol megtapadva, meglapulva ott van. könny ül a szemében.

9. <tárgy> szilárdan ott van, ill. pontosan illik valamibe, valamire. ez a fog még jól ül. | sp is <ütés, szúrás, vágás> célba talál. az érvei rendre ültek. | <a szl. m-ban:> valami rendben van, stimmel. itt valami nem ül; az eredmények ülnek. | ▸ a cél ül

10. ülve elhelyezkedik vhol. a földre ül. | be- v. felszáll vmely járműre, állatra. autóba, lóra ül. | elfoglal vmely birtokot, állást. bírói székbe ül; trónra ül. | irod rátelepszik valamire, ellep valamit. felhő ül a hegytetőre.

[?]

<alkalmat> ünnepel.

[?←egy ’szent’ <?tör ]

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).