Magyar szerkezettár

vérveszteséget

→ vér ⊕ veszik ⊕ te[_PerfPtcp_Subj=tA/Adj] ⊕ -ság/-ség ⊕ -t

vér

1. ember, állat testében erekben keringő, a sejtek táplálását és anyagcseréjét végző piros nedv. ▸ fejébe tódul a vér ▸ valakinek a vére folyik csörgedezik az ereiben ▸ vérben forog a szeme ▸ valakinek a vérén hízik | vál harcban, gyilkosságban kiontott emberi vér. itt ma még vér folyik; ▸ vért szomjaz vérre szomjazik | túlzó: ▸ vérre megy | rég: ▸ első vérig

2. élet-, tetterő. jó vér van benne; ▸ vérré válik benne , mint barátban a lencse | vérmérséklet, lelki alkat. forró a vére; ▸ a vérében van valami | <kif-ekben:> szenvedély, indulat. ▸ felforr a vére ▸ felkorbácsolja a vérét valami ▸ vérig | <kif-ekben:> érzékiség. a vére hajtja.

3. közös származás, rokoni kötelék. vér szerinti atyafiak; ▸ valakinek a véréből való ▸ valakinek a vére árpád vére; magyar véreink. ▸ rossz vért szül

[ fgr ]

veszik

1. a végső romlás, pusztulás állapotába jut. vesszenek az árulók! | (hat-val) vhova, valamilyen állapotba kerülve elpusztul, meghal. éhen veszikett.

2. folyamatosan, sorozatosan elvész; eltűnik. egyre vesziknek a könyveim. | (hat-val) <pénz> megsemmisül, odalesz. kártyán veszikett minden pénze.

3. nép nagyon sokáig v. végleg ott marad vhol. anyád a szomszédban veszikett; ▸ valami a nyakán veszik valakinek | ▸ valakinek a szeme a figyelme az esze valakin, valamin veszik

4. eltűnik a szem elől, ill. úgy érintkezik valamivel, hogy nem lehet megkülönböztetni. ködbe, távolba veszik; a hegyek felhőbe vesziknek.

5. ▸ belém, beléd veszik

[?]

veszik

→ vesz

te[_PerfPtcp_Subj=tA/Adj]

-ság/-ség

fn-képző

1. (igéhez és mn-hez) <cselekvés, történés v. tulajdonság elvont megnevezésére.> segítség, gyorsaság.

2. (igéhez) kiv <a cselekvés eredményének, ill. eszközének megnevezésére.> nyereség, váltság.

3. (mn-hez) <tárgy, dolog, személy megnevezésére − jellemző tulajdonsága alapján.> ritkaság, szépség.

4. (mn-hez) <állapot megnevezésére.> nyugodtság, betegség. | (fn-hez) <rang, szakma megnevezésére.> vezérség, tanárság.

5. (fn-hez) <egyedekből álló csoport, ill. összesség megnevezésére.> magyarság, németség.

6. (mn-hez) <tárgynak, dolognak mint fajtának a megnevezésére.> édesség, zöldség.

7. (fn-hez) <térszínforma megnevezésére.> síkság, hegység. | <földrajzi nevekben.> kiskunság.

8. (fn-hez) <személynek megtisztelő − ma rendsz. gúnyos − megnevezésére.> asszonyság, uraság.

9. (fn-hez) <intézmény, hivatal, műhely megnevezésére.> rendőrség, pékség.

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

..........

vérveszteséget

→ vérveszteség ⊕ -t

vérveszteség

1. a vér mennyiségének sérülés miatt való csökkenése.

2. vál vmely közösség létszámának, erejének tetemes megfogyatkozása, kül. erőszak következtében.

-t¹

rag