1. <növény> életre kel és kifejlődik. itt terem a jó búza. | <növényen termés> fejlődik és megérik. bokron, fán terem.

2. nép v. vál létrejön, keletkezik, <személy> születik. a gyöngy kagylóban terem; nem terem számára siker; ilyen lány nem terem mindenütt.

3. születésénél, lényénél, akaratánál fogva alkalmas valamire. lóra, táncra termett.

4. hirtelen megjelenik vhol, odakerül vhova. ▸ talpon terem

5. ts ige (t. n. is ) (termést) kifejleszt és megérlel. jó búzát terem; ez a fa nem terem.

[?]

(nagy) épületben: tágas helyiség. | barlangban: tágas üreg.

[ szláv<?tör ]

I. a folyamatos mn-i ign képzője

II. mn-képző <állandó tulajdonság megnevezésére.> vonzó [külső], elnéző [magatartás].

III. fn-képző

1. föld csill is (nagybetűvel) az az égitest, amelyen élünk.

2. égitestünk szilárd kérge, felszíne. reng a föld; ▸ alig látszik ki a földből ▸ valamit a földdel tesz egyenlővé ▸ a földbe tesz valakit ▸ majd a föld alá süllyed szégyenében ▸ a föld alól is ▸ mintha a föld nyelte volna el | a lábunk alatt levő szilárd felület, talaj, padlózat, kövezet. a földön fekszik; földet ér; ▸ földön jár | ▸ a sárga földig

3. szárazföld.

4. megművelt v. művelhető talaj. szikes föld. | ennek anyaga. földet tesz valamibe.

5. (kisebb) földtulajdon. a család v. a falu földjei.

6. ország, tartomány, vidék. magyar földön.

7. távk biz földvezeték, földelés. ▸ földbe gyökerezik a lába

[?←föl¹ ]