1. valakinek v. valaminek a testén, felületén levő helyre, ill. egész testére, felületére. varrd rá a gombot; adj rájuk kabátot is; lesújt rátok. | valamire úgy helyezve, hogy rajta függjön. itt a fogas, akaszd fel rá a kabátot. | (isz-szerűen) ▸ rá, rá hajrá

2. utána, azt követőleg, és vele szoros kapcsolatban. alszik rá egyet; bólint rá.

3. ( -ra, -re ragos szóval) a megjelölt idővel később. egy évre rá.

4. neki, számára. bajt hoz rá; mos rá. | őt illetően, rá nézve. ez nem hízelgő rá.

5. valaki, valami irányában, felé. vicsorog rá.

6. azzal kapcsolatban, arra vonatkozóan. van rá példa.

7. arra a célra. nincs rá pénze.

8. ritk ráadásul, hozzá még. buta és rá még lusta is.

9. <vonzatként.> gondol, vigyáz rá; méltó rá; oka van rá.

10. <a rá- ik h., ha a cselekvés nem az egysz 3. sz-re irányul.> rátok fér a pihenés.

1. a megnevezett v. odaértett személyre, dologra. rámutat; ráüt. | <jelentéstömörítő igékben.> rásegít, ráfanyalodik.

2. az előzőnél v. a vártnál többet. ráígér.

3. valamire reagálva. rábólint. | valamit tudomásul véve, megértve. rájön, rádöbben (valamire).

4. valakire, valamire közvetlenül vonatk. módon. ráesteledik; rábizonyul.

5. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> rá-rámosolyog.

1. nagy súlyú. nehéz zsák. ▸ nehéz, mint az ólom mint a só | nagy teher szállítására alkalmas <jármű>. nehéz társzekér.

2. sűrű szövésű, vastag. nehéz selyem. | (az időjáráshoz képest túlságosan) meleg <ruhadarab>. nehéz már a télikabát.

3. kat a hasonló neműeknél nagyobb (űr)méretű, súlyú és hatóerejű <fegyver(zet) >. nehéz géppuska. | nehéz fegyverzetű. nehéz hadosztály.

4. <kif-ekben.> ▸ nehéz a feje ▸ nehéz feje van ▸ nehéz a szíve

5. nem könnyen emészthető <étel>. | nagy szesztartalmú <ital, kül. bor>. | a lélegzést megnehezítő, fojtó. nehéz szag.

6. nagy erőfeszítést v. szellemi erőkifejtést követelő. nehéz kérdés; nehéz valamit végrehajtani; ▸ nehéz terep | nagy erőfeszítéssel, ill. akadályokkal végbemenő. nehéz légzés.

7. sok küzdelemmel, szenvedéssel járó. nehéz idők; nehéz sors. | terhes, nyomasztó. nehéz kötelesség; ▸ nehéz álom | súlyos <beteg(ség) >.

8. kissé biz akivel nem könnyű megférni v. boldogulni. nehéz emberek.

9. biz nagy értékű, sok <pénz>.

1. munkának, feladatnak nehéz v. legnehezebb része. túl van a nehezén.

2. ▸ nehezére esik van valami

3. nehéz dolog. nehezet cipel; nehezet kérdez.