1. két v. több részre választ, bont valamit. kétfelé osztja a pénzt.

2. (t. n. is ) mat számtani művelettel keresi azt a számot, amely megmutatja, hogy vmely mennyiség egy másikban hányszor foglaltatik. tízet oszt kettővel; nem tud osztani.

3. valamit részekre tagol, és ezeket többeknek egyenként tulajdonává teszi. földet oszt. | több személynek egyenként ad, juttat. ajándékot oszt; ▸ áldást oszt ▸ igazságot oszt | (t. n. is ) ját meghatározott számú kártyát juttat a játékosoknak. | többféle közölnivalót többekkel egyenként közöl. parancsokat oszt.

4. <több dolgot> csoportokba sorol, fog össze. kategóriákba osztja a jelenségeket. | ▸ valamibe oszt

5. ▸ osztja valakinek a nézetét, a véleményét ▸ se nem oszt, se nem szoroz

[↔oszlik ]

aztán.

[←aztán ]

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).