1. vhol, ahol a holmiját tartja, rendszeresen tartózkodik, hál. sátorban lakik; vidéken lakik. | ts vál <épületet, épületrészt, helységet> lakásként, ill. települési helyként használ. az emeletet két család lakja; a várost magyarok lakják. | túlzó rendszeresen tartózkodik vhol. nappal a konyhában laknak.

2. kissé nép <állat> az életét vhol tölti. a halak a vízben laknak. | ts vál <állat vmely helyet> búvóhelyként, fészkeként használ. a pincét patkányok lakják.

3. <kif-ekben.> valamilyen rejtett tulajdonsága van. ki tudja, mi lakik benne!

[↔lak ]

1. nép étellel, itallal eltelik. torkig lakik (valamivel).

2. ts vál evéssel-ivással ünnepel valamit. lakodalmát lakja.

[?←lakik¹ ]

I. a folyamatos mn-i ign képzője

II. mn-képző <állandó tulajdonság megnevezésére.> vonzó [külső], elnéző [magatartás].

III. fn-képző

1. aki a szóban forgó házban, lakásban, szobában lakik. a földszinti lakók. | lakos. a város lakói.

2. ▸ valaminek a lakója az erdő lakói.

3. ▸ valakinek a lakói