I. mn (mn-i ign is )

II. fn

1. más irányba kezd haladni. balra tér; a műútra tért. | irod megtér, visszatér. házába tér. | vál <pihenni> megy. nyugovóra tér. | ▸ veszni tér

2. ritk valakihez csatlakozik, szegődik. valakinek a pártjához tér. | ▸ istenhez tér

3. ▸ valamire tér új taktikára tér; más vallásra tér. | másról kezd beszélni. a tárgyra tér.

4. ▸ magához tér | ▸ életre tér | ▸ észre észhez tér

[ tör v. ←tér² ]

fér.

[ fgr ]

1. fil tud az anyag létezésének az a formája, amelyet a háromirányú kiterjedés jellemez. a mozgás térben és időben megy végbe. | mat ennek háromnál több kiterjedésű általánosítása.

2. a térnek valamitől kitöltött, ill. valamivel körülhatárolt része. nagy teret foglal el.

3. terület, térség.

4. épületekkel körülvett (széles) közterület. lövölde tér 1.; hősök tere.

5. üresen maradt hely, hézag <személyek, tárgyak, ill. (könyvben, papíron) ábrák, jelek között>. tért v. teret hagy.

6. tevékenységre való alkalom, lehetőség. tér nyílik valakinek vmely tevékenységre. | sajtó lehetőség arra, hogy valami történjék, érvényesüljön. szabad tere van valaminek. | (rendsz. fölöslegesen, a megfelelő fn ragos alakja h.) sajtó tevékenységnek, ismereteknek, jelenségeknek egységet alkotó köre, területe. e téren; tudományos téren (= tudományosan, a tudományban) dolgozik. | sajtó hatókör, elterjedtség. tért hódít az új módszer.

[ fgr ]