1. tört földbe rögzített oszlopból és felső részén merőlegesen rövidebb rúdból álló ókori kivégzőeszköz, amelyre rákötözve v. -szegezve szenvedett ki az elítélt. keresztre feszít.

2. ilyen alakú tárgy, építmény stb. mint a kereszténység jelképe. | sírkereszt. | érdemkereszt. | vall <kat., ort.:> a kereszt jelének kézmozdulatokkal való formálása, kül. imádság előtt és után, ill. fohászképpen. keresztet vet.

3. egymást merőlegesen metsző két rövid vonal. | ilyen vonalakból álló (egyezményes) jel. | zene hangnak egy félhanggal való fölemelésére utaló módosító jel (#).

4. ilyenféle (szerkezeti) alakzat. az ablak keresztje.

5. gabonakévéből a tarlón összerakott ilyen alakzat. keresztbe rakja a búzát. | (jelzőként) <bizonyos számú> ilyen rakásból álló. száz kereszt búza.

6. <kif-ekben:> teher, szenvedés, megpróbáltatás. az élet keresztje.

7. rég keresztség.

8. irod kereszténység, egyház.

9. ritk gyerm keresztapa, ill. -anya. ▸ keresztet vet valamire

[ szláv<germ<gör ]

az utca vmelyik oldala, sora. átmegy a túlsó szerre. | nép utca. | táj rég a falu vmelyik része.

[?tör ]

1. ritk eszköz, szerszám. | sp tornaszer.

2. vegyszer. féregirtó szer. | gyógyszer. reuma elleni szer.

3. <kif-ekben:> az a mód, ahogyan valamit elérhetünk, v. szoktunk tenni. szerét ejti valaminek. | ▸ szert tesz valakire, valamire | ▸ szerével, szerivel

4. táj sorrend. ▸ szert fog

5. elav szövetség, szerződés.

6. elav pejor fajzat, szerzet.

7. nép szín, fészer.

8. <kif-ekben:> mennyiség, szám. ▸ se szeri, se száma

[ fgr ]

<annak kif-ére, hogy valakinek, valaminek van valamije.> [szőke] hajú, jószívű.