1. megtorlás elengedése. kegyelmet gyakorol. | <felkiáltásként:> kegyelmezz! | jog büntetés elengedése v. enyhítése. kegyelemben részesít valakit.

2. vall <a keresztény dogmatikában:> természetfeletti isteni segítség, ill. a bűnbocsátó isteni szeretet.

3. kissé rég kegyes jóindulat, kegy. kegyelemből engedték át a vizsgán. | ▸ isten kegyelméből

[?]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].