1. az ember páros felső végtagja. ▸ karba teszi a kezét ▸ karját nyújtja valakinek ▸ valakinek a karjaiban a karjai között ▸ egymás karjaiban ▸ karjába zár ▸ karon ülő gyermek | <kif-ekben: menedék, védelem v. fogva tartás jelképeként.> ▸ valakinek a karjai közé menekül ▸ valaminek a karjaiba veti magát

2. műsz kar módjára kinyúló (mozgatható) alkatrész. | bútoron: karfa.

3. ▸ valami jó, rossz karban van | ▸ valamilyen karban tart jó karban tartja a gépet.

[ tör ]

1. vál azonos hivatású értelmiségiek testülete, ill. összessége. a bírói, a tanári, az orvosi kar. | ▸ a karok és rendek

2. isk egyetemen, főiskolán a rokon tudományágakat összefogó szervezeti egység. jogi kar.

3. kórus. | tánckar.

4. ritk vál kórusmű.

5. irodt szính (antik) drámában a cselekményt együttes szövegmondással kísérő csoport.

6. ▸ karban

[ lat ]

1. benti helyről, belülről ki, el. városból, zsebből. | (helynévvel) bécsből. | vmely írásműből. versből. | az emberi viszonyok v. tevékenység vmely területéről el. a mezőgazdaságból. | vmely esemény színhelyéről. bálból.

2. vmely testrész felületéről. nyakából [eltűnt a nyakék].

3. vmely időszakból. [kilép] a gyermekkorból.

4. valamitől indíttatva. barátságból [teszi].

5. valamit hasznosítva. munkából [él].

6. valakinek, valaminek valamihez előzményül szolgáló eredeti v. előző mivoltából, állapotából. a barackból [lekvárt főz]. | ▸ valamiből van valami fából [van]. | valamiből mint forrásból. hallomásból [tudja].

7. <vonzatként.> [kiábrándul] a barátjából.