1. kapoccsal v. hasonló eszközzel valamit valamihez rögzít, csatol. pótkocsit kapcsol a szerelvényhez.

2. ritk <területet> valamihez csatol.

3. ▸ valami kapcsol valakit valakihez, valamihez rég: valakivel ▸ magához kapcsol valakit

4. vill <áramkört> vezető közbeiktatásával zár. | (t. n. is ) távk <távbeszélőn, rádión stb. > összeköttetést hoz létre valakivel, valamivel. kapcsoljuk az operát.

5. (t.~ n. is ) műsz (gépet, motort stb. ) működésbe hoz, megindít. | tn műsz járművet, gépezetet vmely sebességre, fokozatra v. menetirányba állít. az első sebességre v. hátramenetbe kapcsol.

6. tn biz (összefüggést) felfog, megért. lassan kapcsol (az agya).

7. nyelvt <mondatokat, m-részeket> (nyelvi eszközzel) viszonyba állít egymással. kötőszó(val) kapcsol valamit.

[←kap ]

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).