1. a valósággal egyezőnek, igaznak tekint. szentül hisz valamit; hiszem, ha látom; ▸ hiszem, is, nem is

2. tn ▸ hisz valakinek, valaminek hisz a fiának; nem hisz a szemének. | tn ▸ hisz valakiben, valamiben ▸ csodákban hisz; hisz valakiben

3. vall | tn vallásos, istenbe vetett hite van. | <istent, isteni személyt> létezőnek tart, vall. hiszi az istent.

4. tn bizakodik, reménykedik. nem hisz a sikerben.

5. valamilyen véleménye van valakiről, valamiről. azt v. úgy hiszem, ez jó lesz; okosnak hiszi magát.

[?]

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).

1. szól v. üzen valakinek, hogy jöjjön. orvost hív; vendéget hív v. vendégül hív valakit; táncba hív valakit. | ▸ valamibe, valamire valaminek hív valakit fegyverbe, harcba hív; tanúnak hívja. | ▸ segítségül hív | ▸ életre hív

2. vál tennivaló, feladat elvégzésére késztet, sürget valami. hív a kötelesség. | vál vonz, csábít. hívja az élet.

3. telefon- v. rádió-összeköttetést kezdeményez, felhív. ezt a számot hívd! | tn ▸ hív valakinek

4. nép vmely névvel nevez. ▸ hogy hívnak?; minek hívják?

5. (t. n. is ) ját (vmely lapot) a játékosok elé kitesz, és ezzel a kártyajátékot v. annak egy menetét megkezdi. (pirosat) hívott. | tn ját <kártyajátékban a felvevő> bejelenti az adut v. azt a figurát, amelyet játszani akar. ki hív?

6. fényk előhív.

[?fgr ]

I. mn rég irod hű¹.

II. fn

[←hű¹ ]