1. fölemelve v. fölfelé nyújtva odaad. feladja a mesternek a kalapácsot. | <terhet, ruhát> segít fölvenni valakinek. feladja neki a hátizsákot, a kabátját. | sp <röplabdában a labdát> leütésre magasan valaki elé juttatja.

2. vál felszolgál, feltálal. | vall <kif-ekben:> szertartásszerűen valamiben részesít valakit. feladja valakinek az utolsó kenetet.

3. <küldeményt> továbbítás végett postai v. vasúti szervnek előírásszerűen átad. feladja a levelet.

4. szính <súgó szót, szövegrészt> a színésznek odasúg. feladja a végszót.

5. <feladatot, leckét> kijelöl, kitűz valakinek. felad neki egy rejtvényt; mi van feladva magyarból?

6. biz följelent, bevádol valakit.

7. (kényszerűen) nem folytat tovább valamit, kül. küzdelmet, lemond valaminek a megtartásáról, ill. vmely magatartásról, lehetőségről. feladja a várat; feladja a harcot, a versenyt; feladja az elveit. | (t. n. is ) sp sakkban: vesztesnek nyilvánítja magát. sötét feladja.