1. végleg v. hosszabb időre eltávozik valakitől, valamitől. elhagyja az anyját. | kimegy, kikerül vhonnan. elhagyja az iskolát; ▸ elhagy vmely utat ▸ elhagyja valakinek az ajkát

2. szakítva otthagy valakit, valamit. elhagyja a jegyesét. | <elvet> nem követ tovább.

3. nem támogat, nem segít tovább. elhagyta testvére árváit. | elhanyagol. ▸ elhagyja magát

4. abbahagy. | ▸ hagyd el

5. mellőz, kihagy. elhagyja a bevezetést.

6. vhol otthagyva elveszít valamit. elhagyta a zsebkését. | ▸ elhagyja a színét

7. <tulajdonság, képesség> nincs meg benne többé. elhagyja a bátorsága.

8. menet közben túljut valamin. elhagytuk már a tiszát? | megelőz.

1. <cselekvésnek, történésnek mint módnak v. állapotnak a megnevezésére.> futva [jön], halva [fekszik]. | <szóismétlő szerkezetekben, fokozás kif-ére.> várva [vár].

2. cselekvés, történés befejezése után: <a -ván/-vén ign-i képzővel azonos szerepben>. hazaérve [megpihent].

3. (tn igéhez) valaminek az eredményeként létrejött állapotban. sülve [eszi a húst]; [oda volt] nőve. | <létige mellett gyak. fölöslegesen, múlt idejű ige h.> [a jegy] el [van] veszve (helyesen: elveszett).

4. (ts igéhez) rajta végbement cselekvés révén létrejött állapotban. nyitva [van]. | <cselekvés megtörténtének v. bekövetkeztének kif-ében, a lesz igével.> [a jegy] el lett adva (helyesen: eladták).