1. cserfa.

2. cserzőanyagul haszn. fakéreg. | rég cserlé.

[ déli szláv<lat ]

1. <cselekvés, folyamat eredményének kif-ére.> kaparék, hasadék.

2. <valaminek rendeltetés v. felhasználás szerinti megnevezésére.> festék.

<valaki és a hozzá tartozók összességének megnevezésére.> anyámék, kovácsék.

1. az a cselekvés, hogy valakit, valamit cserélnek. | ennek megtörténte, ill. eredménye. örül a cserének. | ▸ cserében | közg az emberi kapcsolatoknak az a munkamegosztás során kialakult fajtája, amely a termelt javak kölcsönös átengedésében és egymást szolgáló tevékenységben nyilvánul meg.

2. sp is valakinek valakivel való (átmeneti) felváltása v. helyettesítése. cserét hajt végre. | sakkban egy-egy azonos értékű bábnak kölcsönös kiütése. | sp pályán az ellenfeleknek meghatározott időben végrehajtott helycseréje. félidei csere.

[?or ]

1. rég irod cserjés, bozótos hely.

2. táj cserfa.

[↔cser ]

a többes szám jele.