1. az a hely, pont, amelyen túl vmely térbeli dolog nem folytatódik. utunk végére értünk. | térbeli dolognak ehhez közeli része. a falu, a bot vége. | rég faluvég. az alsó végen lakik. | ▸ a végek

2. időpont, amelyen túl vmely időszak, időbeli folyamat nem folytatódik. vége (van) a nyárnak, az előadásnak. | időegységnek, időbeli folyamatnak ehhez közeli szakasza. hét végén; a színdarab vége. | vmely folyamat, cselekvés befejeződésével járó következmény. jó, rossz vége lesz valaminek; ▸ verés lesz a vége minden jó, ha a vége jó.

3. elpusztulás, megsemmisülés. ▸ vége van valakinek ▸ mindennek vége | vál halál(tusa). hirtelen, korai vég.

4. ▸ mi végre mi végből?

[?fgr ]

felgöngyölve árusított szövött anyagból: 20-40 m-nyi egység. | (jelzőként) egy vég vászon.

[↔vég¹ ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.