1. (tn is ) hosszabb ideig többször (erősen) üt. veri az asztalt; hátba ver valakit; hátára ver valakinek; ▸ veri a vasat | így eltávolít valamit vhonnan. diót, szőnyegeket ver. | (többször) erősen odaüt. a falba verte a fejét; ▸ földhöz ver valakit | ▸ veri a kártyát | biz: ▸ veri az írógépet

2. (tn is ) ütésekkel büntet v. fegyelmez. veri a fiát; körmére ver valakinek; ▸ veri az isten, a sors | ▸ valakibe ver valamit | ▸ valakibe valakinek a fejébe ver valamit

3. ütőhangszeren hangosan játszik, így hangoztat valamit. veri a cimbalmot; riadót ver a dobon. | ▸ veri a taktust | (alanytalanul v. t. n. is ) <torony-, falióra> időpontot ütéssel jelez. tízet vert (az óra); most veri a delet.

4. <küzdelemben ellenfelét> vereséggel fenyegeti, ill. sorozatosan megveri. | biz <cselekvésben, képességben> felülmúl, túlszárnyal valakit.

5. többszöri ütéssel odaerősít valamihez, rögzít valamibe. szeget ver a falba. | ▸ csapra veri a hordót | ▸ bilincsbe, vasra ver valakit | ▸ életet, lelket ver valakibe

6. ütlegelve, ijesztgetve vhova hajt. legelőre veri a marhát. | <szél, víz> csapkodva vhova juttat, sodor. a hullám a sziklához verte a csónakot.

7. <mozgó természeti jelenség> (kárt okozva) csapkod. hullámok verik a partot; jég verte a termést. | tn <eső> (szélben) erősen csapódik vhova. | (t. n. is ) ritk <nap> égetőn süt.

8. gyak. túlzó <magas, hosszú tárgy, testrész> vmeddig ér. feje a tetőt veri; mellét veri a szakálla.

9. <szív, ér, vér> dobog, lüktet.

10. <kif-ekben:> ütésekkel v. más gyors mozdulatokkal létrehoz, készít valamit. pénzt, hidat, sátort, habot ver; ▸ veri a nyálát | ▸ csipkét, kötelet ver

11. ▸ gyökeret ver

12. <kif-ekben.> ▸ adósságba, költségbe veri magát

[?]