1. aki vadászni szokott. | (jelzőként) vadászatból élő. vadász népek. | (jelzőként) ▸ vadász módra

2. erd erdőgazdaságban: a vadakat gondozó alkalmazott.

3. rég urasági inas.

4. kat némely hadseregben: különlegesen kiképzett lövész.

5. kat biz vadászrepülőgép.

6. biz vadászkolbász.

[←vad ]

a többes szám jele.

I. mn

II. fn

[ fgr ]

1. pincében a hordók alá helyezett talapzat.

2. nép ászokfa. | táj gyümölcs tárolására haszn. polc.

[?tör]

1. vadat elfog, (fegyverrel) megöl, ill. erre törekszik. nyúlra vadászik. | biz kártékony állatot elpusztítani igyekszik. légyre vadászik. | embert elfogni, megölni igyekszik. rabokra vadásznak. | ts biz tréf kerget, hajszol valamit, hogy elfogja. a csirkét vadássza.

2. <állat> táplálék szerzése végett más állatot elfog(ni törekszik). a macska egérre vadászik.

3. (ts is ) kissé pejor nagy igyekezettel törekszik valamit felkutatni, elérni, valakit, valamit megszerezni. állásra, hibákra vadászik; férjre v. férjet vadászik.

[↔vadász ]