Magyar szerkezettár

tüzesen

→ tüzes ⊕ -n

tüzes

1. lánggal égő. tüzes kanóc. | nép <szitkozódásban.> ▸ tüzes istennyila | izzó <tárgy>. tüzes vas.

2. amiben v. amin tűz van, ill. szokott lenni. tüzes serpenyő.

3. nép irod tűzhöz hasonló színű. tüzes felhő. | ragyogó, csillogó <drágakő>.

4. láztól, gyulladástól, belső hévtől stb. forró. tüzes arc, seb.

5. heves vérmérsékletű. tüzes menyecske; tüzes mén.

6. szenvedélyes, heves. tüzes ifjú, pillantás.

7. nagy szesztartalmú, erős <ital, kül. bor>.

-n¹

hat-rag (mássalhangzós végű v. v tövű névszókon)

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

-n²

hat-rag

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.

..........

tüzesen

→ tűz ⊕ -s ⊕ -n

tűz¹

ts (és tn) ige

1. tűvel odaerősít vhova. jelvényt tűz a blúzára.

2. ruha látható, díszítő öltésekkel ellát, ill. beszeg v. valamihez varr. a zsebkendőt tűzi.

3. <vékony tárgyat> vhova szúrva odaerősít. virágot tűz a hajába; zászlót tűz a bástyára. | <hegyes eszközre> szúrva ráhúz. nyársra tűzi a húst.

4. <célként> kijelöl, kitűz. maga elé tűz valamit. | rég <díjat, jutalmat> kitűz valamire. | ▸ műsorra tűz

5. tn <nap> égetően süt.

6. kissé durva sietősen (el)megy. tűzzünk innen!

[↔tű ]

tűz²

I. fn

1. égési folyamatnak fény- és hőjelenségben való megnyilvánulása. ▸ tűzre való

2. égő anyag. ▸ tüzet kér, ad

3. tűzeset, tűzvész. tűz volt a faluban.

4. kat <vezényszóként is:> tüzelés lőfegyverrel. | ágyútűz, puskatűz. | tűzharc. ▸ két tűz között

5. drágakő ragyogása. a gyémánt mély tüze.

6. borban: erő, zamat.

7. nép fájdalmas gyulladás v. láz. ▸ szent antal tüze

8. vál lelkesedés, szenvedély. tűzbe jött.

9. ▸ tűz! ▸ tűzbe megy érte ▸ tűzbe teszi érte a kezét ▸ más tüzénél melegszik

[ fgr ]

II. msz kissé durva

tűnés innen!

-s

képző (főként névszóhoz)

I. mn-képző

1. <annak kif-ére, hogy valakinek, valaminek van valakije, valamije, ill. van benne, rajta valami.> nős [ember]; mákos [rétes]. | < (élet)kor, időtartam kif-ére.> tízéves [fiú]; kétnapos [eső].

2. <annak kif-ére, hogy valami együtt jár, ill. összefügg valamivel.> hajszás [élet]; hagyományos [viselet.]

3. (kül. összetételekben) <valami tartására, tárolására való alkalmasság kif-ére.> szódás[üveg]; fás[kamra].

4. (tulajdonnévhez is ) <hasonlóság, valaminek való megfelelés kif-ére.> acélos [akarat]; adys [vers].

5. (szn-hez) <számmal való megjelölés, minősítés kif-ére.> ötös [találat]; négyes [dolgozat].

6. (hsz-hoz v. nu-hoz) ritk <körülménynek mint tulajdonságnak a megnevezésére.> mögöttes [terület]; esetleges [akadály].

II. fn-képző

1. <valamivel foglalkozó személy megnevezésére.> órás, csapos. | <valahogyan, ill. vhol foglalkoztatott személy megnevezésére.> béres, napszámos, napidíjas, portás. | <valamit kedvelő személy megnevezésére.> dohányos. | <vmely közösség tagjának megnevezésére.> elsős.

2. <növénnyel borított terület megnevezésére.> fenyves, kukoricás.

3. (szn-hez) <számmal meghatározott dolog, személy megnevezésére.> [adj egy] ezrest; [öreg] negyvennyolcas.

-n¹