1. az a cselekvés, hogy valamit törnek. dió törése. | nép kukoricatörés. | <kif-ekben:> kenyértörés, szakítás. törésre viszi a dolgot.

2. valamivel v. valaki által tört rés, hézag valami(be)n. törés van a falon.

3. törekvés. elsőségre való törés.

4. az a tény, hogy valami (el- v. meg)törik. | csonttörés. | fiz fénytörés. | ▸ a bor törése

5. rés, hiány ott, ahol valami el- v. letörött. a szobron törések vannak. | nép bőrön: feltört rész. | föld a földkéreg rétegeinek folytonosságát megszakító sík. | ásv ásványok letört, levált v. kettévált részeinek felülete. kagylós törés.

6. vál v. sajtó folyamatban, haladásban, lendületben bekövetkezett szakadás, az előző iránytól való eltérés. fejlődésében törés állt be.

1. <szilárd, kemény tárgy> nyomás, üt(őd)és következtében két v. több részre esik. darabokra törik.

2. az a tulajdonsága, hogy könnyen (el)törik. a száraz dohány nagyon törik. | <bőr> feltörik. hólyagosra tört a tenyere.

3. ritk <testrész> eltörik. lába törött.

4. ▸ hámba, igába, járomba törik

5. fiz <fény> (szabályszerűen) megtörik. 60±-os szögben törik.

6. vál irod hirtelen meggyengül, megtörik. derékba tört. ▸ ha törik, ha szakad ha törik, szakad is

[↔tör ]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).