1. a szájüreg és a garat közötti átvezető rész. fáj a torka; torkán akad a falat; ▸ jó torka van | ▸ torkig ▸ torkig van valakivel, valamivel | ▸ a halál torka | <kif-ekben:> a hangadás helye, szerve. teli torokból; torkát köszörüli; torkán akad a szó.

2. a nyak elülső része. vizes ruhát tesz a torkára; ▸ torkán van a kés

3. üreg, cső stb. (szűk) nyílása. a barlang, az ágyú torka. | csizmán a fejet és a szárat összekötő rész. | koh a nagyolvasztó felső nyílása.

4. oldalt zárt térség (kül. utca, völgy) bejárata. ▸ semmi baja kutya baja, csak a torka véres ▸ torkára forr a szó

[ fgr tőből]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.