1. madarak testén levő, vékony gerincből és ezen kétoldalt síkban sűrűn elhelyezkedő finom, lemezes szálakból álló szaruképződmény. | tollazat. | kitépett tollnak tömege mint párna, dunyha megtöltésére való anyag.

2. tintával való írásra haszn., csúcsos végű − régen lúdtollból faragott − íróeszköz. ▸ tollba mond | ▸ tollat fog, ragad vesz a kezébe ▸ leteszi a tollat ▸ megnyomja a tollát | tollhegy. hegyes toll.

3. írói tevékenység, írói művészet. tollával keresi a kenyerét. | írásmód, stílus. jó tolla van.

4. különféle tárgyakon, eszközökön laposan kiszélesedő rész. ▸ a nyíl tolla ▸ a buzogány tolla ▸ az evező tolla ▸ a kulcs tolla

5. elav rugó.

6. argó haj. ▸ idegen tollakkal ékeskedik büszkélkedik

[ fgr ]

az utca vmelyik oldala, sora. átmegy a túlsó szerre. | nép utca. | táj rég a falu vmelyik része.

[?tör ]

1. ritk eszköz, szerszám. | sp tornaszer.

2. vegyszer. féregirtó szer. | gyógyszer. reuma elleni szer.

3. <kif-ekben:> az a mód, ahogyan valamit elérhetünk, v. szoktunk tenni. szerét ejti valaminek. | ▸ szert tesz valakire, valamire | ▸ szerével, szerivel

4. táj sorrend. ▸ szert fog

5. elav szövetség, szerződés.

6. elav pejor fajzat, szerzet.

7. nép szín, fészer.

8. <kif-ekben:> mennyiség, szám. ▸ se szeri, se száma

[ fgr ]

<annak kif-ére, hogy valakinek, valaminek van valamije.> [szőke] hajú, jószívű.