1. hiv bizonyít, igazol valamit.

2. sajtó <gyak. terpeszkedő kif-ekben:> vmely tulajdonságának, érzelmének jelét adja, vhogyan viselkedik. bátorságot tanúsít; ▸ érdeklődést tanúsít ▸ ellenállást tanúsít

<igei jelentésnek személy, idő, mód megjelölése nélküli megnevezésére.> írni, ülni.

1. jog is olyan személy, akinek valamiről közvetlenül szerzett tudomása van (, és igazolásul közli, amit tud, ill. vallomást tesz róla). ▸ isten a tanúm | hiv. cselekménykor: hitelesítő személy. házassági tanú.

2. irod régi tárgy, építmény, amelyhez vmely esemény emléke fűződik. a vár régi harcok tanúja.

[ tör ]

1. sivít.

2. sír.

[hangut]

1. síléc (a hozzátartozó kötéssel és bottal).

2. biz sízés.

[ nk:norv ]

rendszerbe illeszkedő tudományos, világnézeti stb. tétel. | valamire vonatk., ill. valakitől származó elmélet v. tanítás.

[←tanít, tanul ]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].