1. az a tény, hogy valakinek, valaminek hiányzik az, ami nélkül nem tudja létét fenntartani v. célját megvalósítani. szüksége van valakire, valamire; szükségét érzi valaminek.

2. ínség, nyomor, szegénység. szükséget szenved. | kényszerűség. szükség esetén; ▸ szükségből erényt csinál

3. valaminek szükséges volta. belátja valaminek a szükségét.

4. rég szükséglet. csak saját szükségére termel.

5. ▸ kis, nagy szükség szükségét végzi.

6. a pótolandó hiány mértéke. szükség szerint; a szükséghez képest.

[←szűk ]

1. közg | intézménynél megőrzésre elhelyezett, ill. valakinek (szerződéssel) átadott érték(tárgy), ill. az ezzel kapcs. jogügylet. | <gazdasági ügyletekben> a szándék komolyságát igazoló zárolt pénzösszeg.

2. zene az a mód, ahogyan a zenei mondanivalót szólamokba foglalják, hangszer(ek)re, énekkarra alkalmazzák, ill. ennek eredménye.

1. a valakinek v. vmely közösségnek szükséges anyagi termékek és szellemi javak iránti igény. kulturális szükséglet.

2. vál szépítő kis, ill. nagy szükség.

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].