Magyar szerkezettár

sarkát

sarok

1. lábfejnek a boka alatti hátsó része. ▸ sarkában van valakinek

2. lábbeli talpának a lábfej sarka felőli, alatta lévő része. | harisnya fejének hátsó része.

3. felületnek, térnek összefutó vonalak, lapok által határolt (belső) része. a papírlap, a szoba sarka; a szeme sarkából les; ▸ sarokba szorít valakit | vmely tárgy élei, lapjai által alkotott (külső) szöglet, csúcs. a ház, a láda sarka. | utcasarok. | sp kiv szöglet.

4. vmely tárgy, alkatrész forg(at)ási tengelye, ill. ehhez közeli széle. az ajtó, a könyv sarka.

5. <pontatlan szóhaszn:> sark. északi sarok; mágneses sarok.

6. nép | rég irány, (világ)táj. a világ négy sarka. | ▸ rothadt sarok

7. vill áramforrásnak, vezetőnek vmelyik (pozitív, ill. negatív feszültségű) vége. ▸ hátrakötöm a sarkadat ▸ sarkára áll

[↔sark ]

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

..........

sarkát

→ sark ⊕ birtokos személyjel ⊕ -t

sark

1. csill | föld égitest forgástengelyének végpontja. | az égen a föld forgástengelyének meghosszabbításába eső pont.

2. fiz mágnestűnek az északi-, ill. a déli-sark felé mutató vége.

3. fiz áramforrás csatlakozási pontja.

4. rég sarok.

[↔sorol ’kavar, sodor’]