1. tárgyaknak olyan állapota, amelyben mindegyikük a megfelelő v. a szokott helyen van. rendbe rak valamit; ▸ rendbe hoz

2. cselekvésnek, történésnek megszabott egymásutánja v. megszokott alakulása. az élet rendje. ▸ úgy megy, végez valamit , mint annak a rendje

3. vmely szabálynak, törvénynek megfelelő állapot. biztosítja a rendet. | a vmely közösségben követendő szabályok összessége. iskolai rend.

4. államrend.

5. személyeknek, tárgyaknak egyenes vonalat alkotó sora. | kat rég katonai alakzat. kettős rendek. | sorozatot alkotó elemek megállapodásszerű egymásutánja. az ábécé rendjében.

6. nép | lekaszált fű v. gabona sora. széles rendet vág. | (jelzőként) öt rend széna. | elvégzett munka jelentős mennyisége. már kapált egy rendet.

7. (jelzőként) egymást kiegészítő darabjaival egy összességet tevő <öltözet>. két rend alsóruha.

8. tört a hűbériség korában: társadalmi osztály, réteg v. csoport. a rendek. | szerzetesrend, lovagrend. | ▸ egyházi rend

9. rég némely kitüntetés csoportja, osztálya.

10. áll növ a családnál nagyobb, az osztálynál kisebb rendszertani egység.

[ szláv ]

1. valamit folyamatosan részekre, ill. alkotórészeire szed. falat, kabátot bont. | <leölt állatot> fölmetsz, és belső részeit sorra kiszedi. halat bont. | ▸ valamit valamire bont

2. <csomót> old(oz).

3. <lezárt tárgyat> (fel- v. ki)nyit. pezsgőt bont. | ▸ ágyat bont | ▸ zászlót bont

4. előidézi, hogy valami csoportra bomoljon. frakciókra bont valamit.

5. <rendezett állapotot> lazábbá tesz. fegyelmet bont. | <kapcsolatot, szerződést> megszüntet. | ▸ asztalt bont | ▸ színt bont

[↔bomlik ]

I. a folyamatos mn-i ign képzője

II. mn-képző <állandó tulajdonság megnevezésére.> vonzó [külső], elnéző [magatartás].

III. fn-képző